A berni pásztorkutya őseit a megszálló római katonák hozták Svájcba 2000 évvel ezelőtt, és bár még ma is megtalálható Svájc középső részén, a múlt század végére a fajta képviselőinek száma minimálisra csökkent. Marhakereskedők kutyájaként, katonai és jelzőkutyaként szolgált Bern környékén, mivel azonban az 1900-as évek elejére a fajta megritkult, 1907-ben rehabilitációs program vette kezdetét, klub alakult tenyésztésükre, ennek köszönhetően a berni pásztorkutya sok svájci számára kedvelt háziállattá és társsá vált. Nagyon erős, éber és izmos kutya, színei feltűnőek. Alapszíne fekete, lábain, pofáján, szemei fölött és a szügyén vörösesbarna foltokkal. Homlokán és pofáján fehér sáv húzódik, mancsa és farka vége fehér, szügyén pedig svájci keresztet formázó fehér minta látható. A berni pásztorkutya szőrzete közepesen hosszú, selymes, enyhén hullámos és csak kevés napi ápolást igényel. Az állat öntudatos, jó természetű, barátságos, bátor, de nem agresszív. Kedves és ragaszkodó családi kutya, fontos, hogy a család részének érezhesse magát. Magassága 58-70 centiméter.