A kutyáknak általában nagyon jó a hallásuk, felfogják az emberi fül számára nem érzékelhető ultrahangok egy részét is. Ez a nagyobb hallástartomány előnyös a vad felkutatásában is. Újabban arra is képeznek ki kutyákat, hogy halláskárosult gazdájuknak jelezzenek bizonyos hangokat, pl.: csengőszót.

 

 

A farkasok kommunikációjában fontos szerepe van a farkasüvöltésnek. Ez a szokás erősen fejlett az északi származású spiccfajtákban. A falkakutyák csaholva űzik a vadat, így gazdájuk akkor is tudja merre járnak, ha nem látja őket.

 

 

Kissé oldalt ülő szemeiknek köszönhetően a kutyák látótere lényegesen nagyobb mint az embereké, így többet látnak a környezetükből. Sötétben is jobb a látásuk, mivel ideghártyájuk fókuszában a receptorsejtek gyengébb fényre is reagálnak. Ezzel szemben színlátásuk korlátozott.

 

 

A kiváló szaglás szinte minden fajtára jellemző, de vannak kivételes képességű fajták, pl.: az Angol véreb, mely nyomkövetésre ia kiképezhető. A kutyák szagérzékelésében a szájpadláson található Jacobson-féle szervnek is szerepe van.

 

 

A kutyák vizeletükkel egyedenként változó szagú kémiai anyagokat, ún. feromonokat választanak ki. A kanok ezzel jelölik meg vadászterületüket, vagyis terróriumuk határát. Az ivarérett hímek a szukáktól eltérően, lábukat felemelve bocsátanak vizeletet a fákra, bokrokra. Gyakran kaparják a földet is, hogy az ujjaik közt lévő verejtékmirigyek váladékával haggyanak nyomot. A kanok és a szukák magatartása jellegzetesen eltér egymástól, a hímek ugyanis 3x gyakrabban ürítenek mint a szukák.

 

 

Az ellenséges viszonyban álló kanok számos gesztussal hozzák a másik tudomására szándékaikat. Behódolnak vagy fenyegető testtartást vesznek fel anélkül, hogy harcba állnának. A támadásra készülő kutya mereven áll, egyenesen tartja farkát és felborzolja s szőrét, vicsorog.

 

 

A másiknak behódoló, meghunyászkodó kutya lábai kozé húzott farokkal, hátracsapott fülekkel lapul a földre, vagy gyors futásnak ered, ha a domináns eb üldözőbe vezi. Ha más lehetőség nincs a visszavonulásra, a kölykökhöz hasonlóan hátára fordul, sőt egy kevés vizeletet is üríthet. A behódoló kutyát csak elvétve támadják meg társaik.

 

 

Annak ellenére, hogy a kutyák megküzdenek az erőviszonyokat kifejező rangsorban elfoglalt helyükért, általában barátságosak és keresik egymás társaságát. Ez a magatartás tükröződik az emberrel való kapcsolatunkban is. A lakásban tartott kedvencek kitörő örömmel, heves farkcsóválással üdvözlik a hazatérő családtagokat. A csaholás rendszerint elmarad, mert a társasági kutyák kitenyésztésénél fontos szempont volt a többnyire zavaró ugatás kiküszöbölése.